1.fejezet

               Egy tüzes szerencse

   Egy forró nyári napon indult el Fred, a 12 éves fiú Lavaridge városból, hogy igazi pokémonokkal kössön barátságot és nevelje fel azokat.

   Alig hagyta el a várost, mikor látta, hogy egy Numelt jéggé fagyaszt egy Pelipper, majd továbbszáll. Fred odasietett a bajbajutotthoz. Próbálta feltörni a jeget, de az a tűző nap ellenére olyan kemény volt, mint az acél. Elkezdett gondolkodni. A Pokémon központig Numel nem bírta volna ki. Szétnézett és megakadt a szeme a Tüzes ösvénynek nevezett barlangon. Felkapta Numelt és odarohant. A barlangban iszonyú nagy hőség terjengett. Szerencsére a vastag jégréteg elolvadt és kis idő múlva Numel kinyitotta a szemeit.

 -Jól vagy?- kérdezte Fred- Minden O.K?

   Numel nem válaszolt csak dideregve odabújt Fredhez. Miután Fred kiment a barlangból és becsomagolta Numelt a takaróiba, felpattant a biciklijére, majd a Pokémon központ felé vette az irányt. Miközben haladtak Numel egyre jobban lett, de Fred úgy gondolta, hogy nem árt egy alapos kivizsgálás. Mikor odaért Numellel a kezében berohant az ajtón.

-Jó reggelt, Joy nővér!- köszönt Fred.

-Ó, szia Fred. Hát ez a kis Pokémon?

-Ő Numel. Egy Pelipper jéggé fagyasztotta és én bevittem a Tüzes ösvénybe ahol felolvadt, de szerintem jót tenne neki egy kivizsgálás.

-Rendben van- mondta Joy nővér- Fél óra múlva gyere vissza érte.

   Várakozás közben Fred tördelte az ujjait, majd odament Hoenn térépéhez. Hosszas átgondolás után úgy döntött, hogy lemegy a hegyről és Mauville város felé megy befordul nyugatnak, átmegy a Whismur barlangon és egy kisebb réten, majd bemegy legyőzni Rustorbo városba az első teremvezetőt.

   Egy férfi hirtelen megszólította.

-Szia, téged úgy hívnak, hogy Fred?- kérdezte.

-Igen- válaszolt Fred.

-És te vagy Magma Jack fia, aki most indult el pár órája, hogy pokémon kiképző legyen?

-Maga ismeri az apámat?

-Jobban mint hinnéd. A nevem Sam. Horgász és apád egyik legjobb barátja vagyok. Édesapád megbízott, hogy adjam oda neked ezt- Sam odaadta Frednek a legmodernebb horgászbotot- Használd egészséggel. Nagyon jó pokékat lehet ezzel horgászni és a legjobb az benne, hogy van rajta egy radar, mely jelzi, hogy van-e pokémon a közelben, de az a baj ez utóbbi csak a vízben lehetséges. Nos, sok szerencsét!-fejezte be Sam a hosszú monológját, amint kilépett az ajtón- Még látjuk egymást!

-Viszont látásra és köszönöm!-köszönt el Fred az új ismerősétől.

   Kisvártatva kilépett a kórteremből Joy nővér Numellel a karjaiban. Odasétált Fredhez, aki amint meglátta Numelt felpattant a székről és úgy várta a kedvesnővért.

-Tessék, itt van Numel makkegészségesen- nyugtatta meg Fredet.

-Köszönöm, Joy nővér! Nemtudom, hogy meghálálni- örvendezett Fred, majd kivette Joy nővér kezéből a kis teve pokémont és letette a padlóra.

-Ja, és Fred még ne menj el, van még itt valamim- mondta Joy nővér és elővett a szekrényből egy pokédexet- Ezt Birch professzor hozatta ide és megkért, hogy továbbítsak minden ebből a városból induló trénernek egyet. ezzel tudod magad igazolni és ezzel kapsz részletesebb leírást a pokémonokról.

-Rendben van. Mindent köszönök! Szia- köszönt el Fred.

-Kellemes utat- válaszolt Joy nővér.

   Alig mentek ki a Pokémon központból, Numel ledöntötte a lábáról Fredet. Fred nem tudta mire vélni ezt, de Numel odament a hátizsákjához kicipzározta a szájával és kihúzott belőle egy pokélabdát, aztán megpöckölte az orrával. Ennek következtében a poké labda magába szívta Numelt. Fred felállt, felvette a poké labdát, rácsatolta az övére és azzal az édes tudattal, hogy szerzett magának egy barátot, továbbhaladt Mauville város felé.

   Fred elért egy sivataghoz, mikor keresték a PokéNavján amit édesapjától kapott. Felvette és megszólalt egy fél órával ezelőtt hallott hang.

-Szia Fred. Csak azért telefonálok, hogy megmondjam itt hagytad a pokédexed- szólt bele a kagylóba Joy nővér.

-Köszi.Rohanok vissza- vetette oda ezt a két mondatot Fred.

-Hát ez meg mi!?- szólt ijedten Joy nővér, majd megszakadt a vonal. Fred még jobban sietett vissza ennek hallatára.

                                                      ***

-Nézze hölgyem, azonnal adja át a Pokémon gyógyító gépnek a terveit amit, csak a jövő évben dobnak piacra!- mondta egy Aqua Csapatos.

-Fogalmam sincs miről beszél!- szólt az ijedségtől elfulló hangon Joy nővér.

-Megvannak a forrásaink. Ha, esetleg nem áll módjában odaadni amit kértünk, akár a kedves betegeit hibernálhatjuk is. Szóval ajánlatos elfogadni a sorsát, vagy a betegei bánják!- követelt tovább az Aqua Csapatos.

-Rendben van, meggyőztek csak a legyengült, beteg pokémonokat ne bántsák!

   Archie az Aqua Csapat főnöke éppen vette át a könyvet, mikor betoppant Fred.

-Hát te meg ki vagy!?-kérdezte meglepetten Archie.

   Fred nem válaszolt csak előhívta Numelt.

-Szóval így- mosolyodott el Archie- Carwanha!

-Numel, tűztornádó!- utasította Fred a barátját.

   A lángcsóva telibe találta Carwanhat, de csak egy kicsit viselte meg. Archie egy buborék sugárral válaszolt, amitől Numel hátragurult. Úgy látszott mintha elájult volna, de ehelyett elkezdett fényleni. Numel átfejlődött Cameruptá és így már esélye is volt a víz és sötét típúsú Carwanha ellen. Fred kihasználva az alkalmat földrengésre utasította Cameruptot. Carwanha ettől összerogyott és elájult. Archie meglepetten visszahívta pokémonját.

-Hát, így is jó- mondta Archie, miközben becsúsztatta a könyvet a zsebébe.

   Archie odarohant a legközelebbi ablakhoz, kirugta és kimászott rajta.

-Gyerünk, fiúk!- szólt Archie az embereinek-Nemsokára senki sem tehet ellenünk semmit.

   Miután Archiék elmentek, jósok rendbehozni való dolog volt.

-Köszönöm, Fred, hogy megpróbáltad vissza szerezni a könyvet- mondta Joy nővér.

-Joy nővér, nem tudod mitől alakulhatott át Camerupt, hiszen még bőven nem érte el azt a szintet, hogy átalakuljon.

-Szerintem azért, mert megalázónak tartotta vona azt, hogy még egyszer veszítsen és ezért felhasználta a maradék erejét, hogy ezt megtegye. Egy biztos ez a Camerupt erősebb lesz az átlagnál. Na akkor odaadom azt amiért visszajöttél.

-Köszönöm- mondta Fred miközben eltette a Pokédexet- Szia.

-Vigyázz magadra!-  integetett Joy nővér a kapuból.

   Fred már alig várta, hogy találkozzon vad pokémonokkal amiket befoghat, vagy trénerekkel akiket legyőzhet.

      2. fejezet

      Gyapjas várakozás és azt          követő tavi séta

   Fred Már leért az otthont adó hegygerincről, mikor látta, hogy két tanító küzd egymással.

   Az egyik egy Trapinchot a másik pedig egy Mareepet küldött harcba. A Trapinch könnyedén győzött, mert föld típúsú és a föld nem vezeti az elektromosságot. A nyertes megköszönte a csatát és indult a dolgára. A vesztes viszont odament Fredhez, majd megszólította.

-Helló. Béna voltam, mi?- kérdezte a kiskölyök- Ez a Mareep még nagyon gyenge, hiszen alig bújt ki a tojásból.

-De akkor miért kezdtetek ki egy fejlett Trapinch ellen?- kérdezte Fred.

-Én még csak most indultam pár órájaés még nem rendelkezem olyan szintű tapasztalattal, hogy ránézésre megtudjam állapítani, hogy milyen szintű egy pokémon- válaszolt a fiú- egyébként mi a neved? Az enyém Max.

Ja, bocsi. Frednek hívnakés ő a barátom Camerupt- mondta Fred, mikor bemutatta a teve pokémonját.

   Fred elmesélte a kalandjaitésazt, hogyan alakult át Camerupt.

-Szerinted az én Mareepem, mikor fog átalakulni?- kérdezte Max.

-Hát, ha jól gondozod és sokat eddzesz vele akkor kb. 16 nap múlva. Szerintem jó lenne vele sokat törődni, mert akkor Ampharossá fog fejlődni az úzolsó fázisban és az nagyon erős. Nekem is kéne egy- ábrándozott Fred.

-Az nem gond. A bátyám, George 14 éves és Mareepokat tenyészt. Az enyém is tőle van. Annyi Mareep tojása van, hogy szerintem igazán nem venné zokon, ha egyet odaad         neked- bíztatta Max az új barátját.

-Nagyon megköszönném, de biztos nem gond?

-Biztos. Ha akarod rögtön vissza is mehetek érte, de az beletellik egy kis időbe.

-Nem baj, sőt addig eddzek Camerupttal. Majd gyere!

-Szia, nemsokára visszajövök.

   Fred bement egy erdőbe, Camerupt kíséretével. Gyönyörű idő volt. A dús aljnövényzetben egy Wurmple család mászkált, de Frednek valamivel keményebb ellenfél kellett. Még beljebb merészkedtek. Találtak egy varázslatosan szép tavat amiben Lotadok játszottak, de az egyik kiközösülten úszkált ide-oda. Mikor észrevette Fredet és Cameruptot, kiúszott a partra, hogy harcoljon és ne unatkozzon. Látszott rajta, hogy kifejezetten örül Frednek. Fred nagyon vidám volt, hisz neki pont egy ilyen bátor, aranyos és egészséges pokémon kellett.

-Camerupt, támadj tekecsapással!- utasította Cameruptot  Fred a leggyengébb támadásra.

   Camerupt nekiment Lotadnak, de nem viselte meg. Lotad visszatámadt egy elszívással. Ezáltal megnövelte az energiáját. Cameruptét pedig csökkentette. Fred megbizonyosodott róla, hogy Lotad erős, szóval most már sziklazúdulásra kérte pokémonját. Ettől Lotad elájult. Fred rádobott egy pokélabdát. Az mozgolodott egy kicsit, de végül megadta magát. Fred jó kedvvel vette fel a földről a pokélabdét, hisz szerzett magának egy Lotadot és nemsokára leszegy Mareep tojása is, ha Max bátyja beleegyezik. Rácsatolta az övére az új szerzeményét, majd továbbmentek. Itt-ott találtak pokébogyókat, amiket később fel lehet hasznosítani. Legtöbbször pokémonok szépítésére való cukorkát csinálnak belőlük. Egyre beljebb mentek az erdőben és egyre ködösebb lett az idő. Fred hirtelenjében rájött egy igen zavaró tényezőre.

-Eltévedtünk!- vette észre - Most mit csináljunk?

   Camerupt felvett a szájával egy botot, benyomta Fred kezébe és lefújta egy parázzsal a végét. Ennek következtében  az meggyulladt és eloszlott a pára.

-Camerupt, te egy lángész vagy! Eszembe se jutott, hogy a hő hatására a köd elpárolog. Viszont így se sokkal jobb, mivel így is elvagyunk tévedve. Talán Lotad tudja az utat.

   Fred előhívta Lotadot. Lotad csakugyan visszavezette őket a tóhoz ahol összeismerkedtek, de tovább nem ismerte az utat. Viszont volt ott egy srác aki éppen gyönyörködött a tóban úszkáló pokémonjában.

-Sziasztok! A nevem Olivér és ő Lanturn- mutatott a fiú a vízben úszó delfinre- Eltévedtetek?

-Helló. Fred vagyok, ők pedig a barátaim Camerupt és Lotad- ismertette Fred magát és pokémonjait- És igen, eltévedtünk. Nem ismered a kivezető utat?

-Dehogynem. Szívesen kivezetlek benneteket.

-Szupi. Indulhatunk?

-Várjál, még egy picit úszik a Lanturnom.

-Nagyon gondozottnak tűnik a pokémonod- jegyezte meg Fred- Kicsi korától kezdve neveled?

-Igen. Egészen Chinchou korától kezdve velem van.

   Eközben Lotad beúszott a társai közé és mindegyiket lespriccelte. Ettől bedühödtek, aztán átfejlődtek Lombrékké. Fred visszahívta Lotadot és elkezdett sprintelni. Olivér ugyanezt tette, de ő a kezében szállította a Lanturnját. A Lombrék nagyon gyorsak voltak és mindegyik bosszúra vágyott. Rekordidő alatt kiértek az erdőből és ott volt Max is, kezében az ígért Mareep tojással.

-Sziasztok. Olivér, utasítsd Lanturnt a legerősebb elektromos csapásra és irányítsd Mareepre!- mondta Max.

-Jól van, hallottad mit mondott?- kérdezte Olivér a kedvencétől.

   Ekkor Lanturn csápjain kifénylettek a lámpák és egy hatalmas elektrogömböt úszított Mareepre, de az kicsit sem gyengült le, hanem megnövekedett és szebb, dúsabb lett a gyapja. Mareep ettől jóval erősebb is lett, ezért egy villámcsapással leterítette a Lombrákat.

-Köszi Max- mondta Fred- Ha te nem jössz nem ússzuk meg szárazon.

-Ne nekem köszönd. Mareepet és Lanturnt illeti a dícséret.

-Ha már a száraznál tartunk, te és a pokémonjaid nem fogják megúszni!- mondta Oivér- Kihívlak egy pokémoncsatára. Víz pokémonokat nevelek szóval nem lesz könnyű legyőzni engem.

-Elfogadom a kihívást, hisz jó móka, de az utóbbi mondatoddal nem értek egyet- mondta Fred- Én Cameruptot választom.

-Gyerünk Lanturn!

-Camerupt, mutasd meg mit ér egy tűz pokémon! Támadj földcsuszamlással!

   Az erőteljes föld támadás megviselte Lanturnt, de még tudott harcolni.

-Lanturn, használj sokkoló hullámmt!

   Ez a csapás eltalálta Cameruptot, de leföldelte magát, szóval nem esett semmi baja. Ellentétben Lanturnnal aki nagyon elfáradt. Még maradt egy kis ereje, de nagyon elfáradt.

-Jól csináltad, Camerupt. Most pedig alázd meg a kicsikét! Én addig beadok Lotadnak egy bájitalt, hogy tudjon harcolni.

   Camerupt erre egy sziklalavinával támadt. Ez megtette a hatását és Lanturn elájult, aztán Olivér visszahívta. Előhívott egy Corpisht. Fred is visszaszólította barátját és előhívta Lotadot.

-Corpish, használj acélozott ollókat!

   Corpish ollói elkezdtek szürkén villogni és így döntötte fel Lotadot. Lotad felkelt és elkezdett ugrándozni. Fred egy természetes erőre utasította. Ebben a pillanatban beborult az ég és egy hatalmas villám sújtott le Olivér pokémonjára. Az apró rák pokémon nem bírta a strapát és elájult. Olivér szonorúan ismerte el a szituációt és elköszönt. Ezek után visszament az erdőbe. Max odaadta Frednek a tojást.

-Köszi- mondta Fred.

-Szívesen, de ne feledd, hogy meleg helyen kell tartani. Ez a tojás volt a legfrissebb, szóval elég sokára fog kikelni belőle a Mareep. Ha ez megvan, akkor  nagyon gondosan bánj a gyapjával- oktatta Max Fredet- Helló!

-Szia! És mégegyszer köszi.

   Fred már alig várta, hogy kikeljen a Mareep és nagy örömmel indult el az első teremvezetőhöz